Az én csukám sajnos csupán azért lett olimpikon, mert diszkoszba zárva készült. Valahogy mostanában nem volt lehetőségem „önkezűleg” kifogni a krokodilpofájú ragadozó halat vizeinkből. Pedig az lenne az igazi, s akkor bizton meglett volna a hal mája is, amely fenséges csemege! No, nem baj, ezt tőkehalmáj konzervvel helyettesítettem. Az a háziasszony pedig, akinek éppen véletlenül nincs diszkosza, ezt az ételt – ahogy az összes többi diszkoszban készültet – nyugodtan elkészítheti agyagtálban, és parázs helyett a konyhai sütőben. Persze úgy nem olyan izgalmas… Ez a recept nem túl bonyolult. A halat megszabadítottam felesleges pikkelyeitől, oldalát félcentinként beirdaltam: az egyébként szálkás csuka ettől veszíti el utolsó fegyverét, s mindenki nyugodt lélekkel nyelheti, nem akad a torkán. Kívül és belül vékonyan átsóztam. Ezután cérnával pelenkaöltéshez alig hasonlító eljárással – nem lett egy kézműipari remek, de a célnak megfelelt – a hátuljától a feje felé haladva szépen összevarrtam. Majd a hasüregbe betöltöttem az aprított petrezselyem zöldjével meg borssal nagyjából összetört és átkevert halmájat. Mikor ez megvolt, minden harmadik irdalásba egy vékony szelet fokhagymát illesztettem. A zöldségféléket megtisztítottam, a krumplit, hagymát kicsit vastagabbra karikáztam. Kibéleltem alufóliával, majd szalonnával a diszkoszt, rá a hagyma, majd a krumpli került. Erre egy sor paradicsom- és paprikakarika, majd a kunkorira összehajtott hal. A hal köré és rá halmoztam még egy csomó paradicsom- és paprikakarikát, a halkörbe pedig beöntöttem az apró csiperkét. Felöntöttem 3-4 deci semleges ízű száraz fehérborral (nevezetesen olaszrizlinggel). Az egészet befedtem kétsornyi baconnal, rá a fóliát, a diszkosz tetejét, és 40-45 percig sütöttem – ennyi idő alatt elfogyott az üveg bor maradéka, és az étel is átpárolódott, átsült. Tálaláskor a hal mellé a vele sütött zöldségféléket, némi fehér kenyeret és természetesen száraz fehérbort kínáltam.