Vissza
GEO
Vidék íze

durbincs

A tengeri durbincsok családja kb. 200 fajt foglal magában.

Durbincsok (Gymnocephalus)

A durbincsok nemzetségéhez tartozó fajok két hátúszója egyesült, a kopoltyúfedő tüskés, a koponyacsontok gödrösen bemélyednek, az állkapcsokat és az ekecsontot bársonyhoz hasonló finom fogazat fedi, a mell és a has többé-kevésbé csupasz.

A vágó durbincs
Gymnocephalus cernuus

Halgazdálkodási szempontból az egyik legfontosabb halfajunk. Jelentős szerepet játszik elsősorban a harcsa és a süllő táplálékában is. A hátúszójában 12-14, kemény, tüskés és 11-14 puha, a mellúszóban 13, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 5-6, a farok úszóban 17 sugár csatlakozik egymáshoz. Hossza 20-25, nálunk 10-15 cm, súlya 120-150 gr. Egész Közép-, Nyugat- és Észak-Európában elterjedt hal, de gyakori Szibériában is.

Nálunk a Duna mentén dürgencs, a Balaton-partján vaskó, más vidékeken borholy, disznóhal, dörgecs, dörgécse, dörgicse, durbincs, durda, görgécse, lecserlecs, lezsér, maca, paptetű, tövishal, tüskéshal, tövishal, vargahal, vasénta, vasko, vízidarázs, taknyos maca néven ismerik.

A selymes durbincs
Gymnocephalus schraetzer / Védett faj

A Duna vízrendszerét népesíti be, azonban szigetszerű előfordulási területe a bulgáriai Kamcsia folyó.

Magyar nevei; barsóka, ilonahal, ilonakeszeg, serinc, srác, sráchal, srécer, varsinta, vaskó, selyemhal.

Teste nyúlánkabb és feje hosszabb, mint az előbbi fajé. Hátúszója csaknem az egész hátoldalt szegélyezi. Nálunk 20-22, kivételesen 30 cm-re nő meg. Az átlagpéldányok súlya körülbelül 250 gr. Sugarainak száma: a hátúszóban 18-19 kemény, 12-13 puha, a mellúszóban 13-14, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 6-7, a farok úszóban 17.
Sehol sem közönséges, ritka faj.

A vízszennyeződésre rendkívül érzékeny, az elmúlt évtizedben több olyan helyről is eltűnt pl. a Bp. Duna szakasz, ahol korábban tömegesen fordult elő.

A balon vagy széles durbincs
Gymnocephalus baloni / Védett faj

Magyar nevei; balon durbincs, ponty paptetű, barna lezsér, széles durbincs.

A széles durbincs létezése hosszú ideig elkerülte a halbiológusok figyelmét, erre csak 1974 -ben került sor. Korábban a vágó durbincsnak tartott múzeumi példányok alapján feltételezték, hogy létezik egy ismeretlen Közép-Európai halfaj.

Az újabb gyűjtések alapján a Duna szlovák szakaszán több helyen, az Ipolyban, a Laborcban, a Temesben, valamint a román szakaszon Betrascánál és a delta vidéken mutatták ki előfordulásukat. A magyar Duna szakaszról 1981-ben Gerjennél is előkerült, majd Visegrádnál, Gödnél, a Lupa-szigetnél és a Kvassay-zsilipnél, valamint a Kiskörei víztározóba ömlő Laskó patak és a Tisza középső szakasza bővítette a lelőhelyek sorát. Azóta már a vágó durbinccsal alkotott hibridjei is előkerültek.

Rejtett életmódot élő, kifejezetten folyóvízi, az áramló vizet kedvelő faj. Alkonyatkor aktív.
A vágó durbincstól színezete és mintája alapján különböztethető meg, rokonánál nagyobbra nő, a 20 cm nagyságot is elérheti.

A cikkhez tartozó képek