Ha nincsen kemencéje, akkor próbálja ki sütőben sütve ezt az ételt!

A füstölt sonka (lehet kötözött is) bőrös felét egészen a húsig bevagdosom – úgy hagyományosan kockásra –, majd a tepsibe rakom bőrével felfelé, rá a rozmaringágat. Köré halmozom a feldarabolt oldalast, a fokhagymagerezdeket és egy kicsi vizet. Az egészet betakarom alufóliával. Egy másik tepsibe elterítem a szeletelt szalonnát, rá az ízlés szerint borsozott savanyú káposztát, a vöröshagyma- karikákat, majd újra a szeletelt bacon következik. Ezt szintén letakarom alufóliával. Só egy csepp sem kell az ételhez, mert az oldalas átveszi a sonka kifőtt szaftját, a káposzta pedig önmagában sós. Sőt, vigyázzunk, a káposztát kóstoljuk meg, és inkább öblítsük át egyszer, ha túl sósnak találjuk. A kemencébe téve egy jó óráig nem is kell foglalkozni az étellel, akkor viszont érdemes egy hosszabb húsvillával megszurkálni a sonkát: ha még nem puha, mehet vissza fóliával letakarva, ha igen, akkor következhet a sonka pirítása. A kemence nagy előnye, hogy ha kellő hőfokú, biztos nem ég meg az étel. Ezt csak úgy tudom ellenőrizni, ha rá-ránézek a húsra, és tízpercenként saját levével átlocsolom a húsféléket. A köret akkor van kész, mikor a káposzta megpuhult, illetve még kell öt perc fóliatakarás nélküli pirítás, mert ekkor kap igazán szép színt a szalonna. Testes félszáraz vörösborral és friss kenyérrel kínálom.