A látványánál csak az íze jobb eme süllőnek. Első ránézésre úgy tűnik, mintha valamiféle rafinált, varázslatos dolgot követett volna el a szakács. Pedig dehogy! Úgy kell elkészíteni ezt a királyi halat, mint a legegyszerűbb sült keszeget. A megtisztított, besózott és oldalán 4-5 centinként bemetszett halat paprikás-borsos lisztbe forgatom, és egy nagy serpenyő olajban mindkét oldalán megsütöm, oldalanként 6-10 percig (a hal nagyságától függően változik ez az idő). Persze azért akad néhány kisebb fogás. Egyik lényeges dolog, hogy az uszonyost meg kell roppantani – így kunkorodik igazán. Roppantás előtt a halat a hátára fektetem a hasüregével felfelé – ekkor látszanak a gerinccsigolyái –, s éles, hegyes késsel átvágok a nyaki, a háti és a farok felőli végén egy-egy csigolya közötti porcot. Amennyiben kisebb, egymásfél kilós halat sütök, akkor ennyi elég is, ha nagyobbat, akkor érdemes a nyakán és a farkánál áthurkolt cérnával görbére feszíteni a halat. Másik fogás, hogy a süllő száját még nyersen szét kell feszíteni, s egy beleillő, nagyobb diónyi, megtisztított burgonyával ki kell peckelni. Ezt sütés után eltávolítom, s helyébe kerülhet a klasszikus citromszelet. Ahhoz, hogy a tálon szépen, fejét-farkát felvetve tudjuk kínálni, szintén apróbb csalást kövessünk el. Egykilós kenyérből hosszában, középen vágjunk egy nagy szeletet. Vegyük ki a belét úgy, hogy a kenyér héja 2-3 centiméter széles maradjon. E kivájt „kenyérellipszist” pirítsuk meg, s a tálra fektetve illesszük bele a sült süllőt, majd a körettel borítva rejtsük el a kenyeret.