A színes bors tudományos neve: Piper nigrum.

A bors vagy borscserje fűszernövény.

Származási helye: Malabár-szigetek vidéke és Szingapúr. Sry Lankán, Indiában és Indonéziában termesztik.

A borscserjét fára vagy hosszú karóra futtatják, ahol 3-5 méteresre is megnő. Jelentéktelen virágaiból kalászonként 20-30, először zöld, majd sárga, éretten piros bogyó fejlődik ki. A borscserje körülbelül 30 évig él és terem.

Évente 25 millió kg. borsot exportálnak Indiából.

Az ókori népek kedvelt fűszere volt.

Már a honfoglaló magyarok is ismerték, azonban hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Legismertebb és legtöbbet használt fűszer ma az egész világon.

Termése a fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér (színes) bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket. Ennek megfelelően különböző az ízük és más a fűszer feldolgozásának módszere is.

A bors serkenti az anyagcserét és javítja az emésztést, de érdemes csínján bánni vele. Nemcsak azért, mert nagy mennyiségben már igencsak csíp, hanem azért, mert túlzott mennyiség irritálja a bélrendszert. Optimális mennyiségben azonban serkenti az emésztést, csípős íze miatt élénkíti a vérkeringést, ami a szellemi teljesítménynek is jót tesz. Kevesen tudják, hogy a bors vizelet- és szélhajtó hatással is rendelkezik, így a puffadás ellen is alkalmazható.

Fajtái:
Fekete (részletesebben lásd a címanyagnál) A borsszemeket zölden, még éretlenül szedik le, és néhány napig fermentálás céljából állni hagyják. Ezután szétterítve addig szárítják a napon, ameddig a szemek meg nem ráncosodnak és barnásfeketére nem sötétednek. Ez a legcsípősebb változat.

Fehér (részletesebben lásd a címanyagnál) A borsszemeket röviddel a pirossá érés előtt szedik le a cserjéről. A kis bogyókat zsákba teszik, és nyolc napig vízben áztatják, majd eltávolítják bőrüket és kiteregetik. Ha megszürkültek, ismét megmossák, majd addig szárítják a napon, amíg sárgásfehérek nem lesznek. Kevésbé csípős és a fekete borsnál enyhébben aromás, zamatos.

Zöld bors. A még zöld, éretlen bogyókat megszárítják, sóban vagy ecetes-sós lében konzerválják. Ennek aromája a legintenzívebb, de szinte egyáltalán nem csípős. Tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek.

Piros bors. (Rózsaszín bors) - Schinus terebinthifolius Raddi - Braziliában, a Schinus molle L. Peruban őshonos borsfa termése.

A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók, megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön. Legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra darált a bors, annál jobban érezhető az aromája. Ha hosszabban tároljuk, célszerűbb azt egészben, mert őrölve veszít aromájából.

Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik.

Nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert, ezért minden változatával óvatosan kell bánni, sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan élénkítőszer is, emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás gyógyítására is használják.

Illóolajat, piperint, pirolint, karicint tartalmaz.

Számos más fűszernövényt nevezünk ilyen-olyan borsnak, így pl.: szegfűbors, szecsuáni bors, cayenne-bors, csomborbors, németbors.

Ezek a közönséges borsnak nem rokonai, csak hasonló alakjuk esetleg csípős ízük miatt kapták ezt a nevet.