A szerecsendió népies neve: máciszdió, muskátdió. Latin neve: Myristica fragrans H.M.

Évszázadok óta az értékes, nemes aromájú fűszerek közé sorolják.

Már a XIII. századi írásokban is említik.

Fája Dél-India szigetein honos, de más trópusi vidékeken is termesztik.

A fehéres színt a magköpeny eltávolítása után mésztejben történő féregtelenítése után kapja.

Erős illatát és jellegzetes ízét magas illóolaj-tartalma adja. Ezenkívül zsíros olajat, keményítőt, pektint, festékanyagot tartalmaz. Reszelve vagy megtörve sokoldalúan felhasználható, de csak kis mennyiségben éljünk vele.

A megmaradt szerecsendió eltehető, mindig csak a szükséges mennyiséget reszeljük belőle.