A kapor népies neve: uborkafű, fűszerkapor. Latin neve: Anethum graveolens.

Áprilistól kezdve már a szabadban is elvethetjük magjait. A szélvédett helyet kedveli.

A kapor az egyik legintenzívebb ízű fűszernövény, bár a legtöbben csak a kapormártást vagy a tökfőzeléket tudják hozzá társítani. Pedig kiválóan lehet vele húsokat, mártásokat fűszerezni, sőt tea is készíthető belőle. Megakadályozza a puffadást, enyhíti a görcsöket, a bélpanaszokat. Javítja az emésztést és serkenti az anyagcserét. Próbáljuk ki salátákhoz, savanyúságokhoz is vagy készítsünk belőle teát.

Hal és zöldséges ételek, főzelékek savanyúságok elmaradhatatlan fűszere.

Készítsünk kapormártást: egy nagy csokor kaprot vágjunk apróra, sózzuk meg és főzzük vízben 5-6 percig. Fokhagymából, olajból és lisztből készítsünk rántást, amit egy pohár kefirrel öntsünk fel, majd keverjük össze a kaporral. Sültekhez, virslihez fogyasszuk.

Már az ókori egyiptomiak is használták, de ismerték még Indiában és Ázsia délnyugati részén is. Egyébként a földközi tenger vidékéről származik. Hazánkban nem őshonos, csak a római katonák által jutott el hozzánk, de mára szinte minden konyhakertben megtalálható.

Nagyon elterjedt a használata a magyar konyhákban. Az ételbe ne főzzük bele, hanem utólag ízesítsünk.

Kellemes aromája a forró zsírban vagy mártásban érvényesül igazán.

Mártások, szószok, főzelékek, tészták, levesek, gombaételek, saláták, sajtból készült ételek, körözöttek, lepények, rákok, csiga, tyúk- és marha húsok ízesítésére lehet használni apróra vágott leveleit.

Termését őrölt formában fel szokták használni a véres hurka ízesítéséhez, de fontos szerepe van savanyúságok eltevésénél is.

Jól illik édes és sós ételekhez is.

Jó hatással van az emberi szervezetre, ugyanis gyomorerősítő, szélhajtó, vízhajtó, epehajtó, görcsoldó, de álmatlanság és kólika esetén is remek gyógyszer, szemgyulladás esetén pedig borogatásra is használható.

Kapor tea: teáskanálnyi összetört kaportermést leforrázunk 3 dl vízzel, állni hagyjuk 15 percig, majd leszűrjük.