Szalonna a házisertésnek az a zsírszövete, mely közvetlenül a bőr alá rakódik le és amit a sertés feldolgozásakor lefejtenek.

Füstölt szalonna: a háta-szalonna-hasábokat egyenletes, széles darabokra vágjuk.

Vékony háta-szalonna, só. A megformázott háza-szalonna táblákat jól bedörzsöljük konyhasóval, majd 3 hétig a sóban állni hagyjuk. Két-három alkalommal megfogatjuk, ismét bedörzsöljük.

Ezután langyos vízzel lemossuk, zsinegre akasztjuk, megszárítjuk, majd sárgásbarnára füstöljük.

Szellős, hűvös helyen tárolandó.

Füstölt tokaszalonna: a tokaszalonnát előkészítjük (kivágjuk az oldalsó mirigyeket). Rövid ideig (kb fél óra) abáljuk, majd hideg vízben lehűtjük.

Sóval jól bedörzsöljük, naponta forgatva 3 hétig van a sózóban, időnként újrasózva. Ezt követően felfüstöljük, majd 3-4 hónapig tárolhatjuk.

Halászlé füstölt szalonnával: (Kerekes József)
Hozzávalók: 1,5-2 kg vegyes hal, legyen benne ponty is; 15 dkg füstölt szalonna; 2-3 fej vöröshagyma; 7 evőkanálnyli piros fűszerpaprika; 2 kisebb krumpli; 2-3 csöves paprika; 1 doboz sűrített paradicsom; (70 g), só.
Készítése: Ezt a finom halászlevet hétfajta halból főzöm aprincsókból, nagyobbakból, ahogy sokan azt a Túr-Tisza közében szokták.

Ha megtehetjük, feltétlenül legyen benne törpeharcsa is. Az apró halakat a nagyobbak fejeivel és farkaival pótolhatjuk. A bográcsba füstölt szalonnadarabokat aprítunk, olyat, melyről lekapartuk a paprikát, jól kisütjük és két-három fej apróra vágott hagymát hervasztunk benne. Szórunk rá egy evőkanálnyi pirospaprikát, elkavarjuk és hamar felöntjük két-három liter vízzel.

Kezdjük az alaplevet: A lébe három-öt ledarált apró halat vagy halfejeket, -farkokat, egy jókora krumplit, két-négy csöves paprikát és egy kis doboz sűrített paradicsomot teszünk. Fél óráig főzzük. Ezután a krumplit merőkanálban széttörjük. A vizet pótoljuk. Mikor forr, belerakjuk a már besózott haldarabokat. Lassan főzzük, óvatosan meg-megkavarjuk és kóstolgatjuk.
Elfogyasztása után ajánlatos 1-1 pohárka jó minőségű, finom vörösbor fogyasztása.

A halászlé humora:
Erdész barátunk meséli a következő "megrázó" történetet:
Téli, családos vadásztalálkozót tartottak még a hatvanas években. Szabad-tűzön főzték bográcsban a férfiak a halászlét, közben jókedvűen, békésen iszogattak. Az asszonyok meg bent a házban készítették a halászlébe való tésztát. Általában a férfiak szeretik az erősebb ízeket, a nők pedig a szolidabbakat. Így aztán a férfiaknak némi cselhez kellett folyamodniuk, hogy valahogy belecsempészhessék a méregerős cseresznyepaprikát a készülő, zubogó halászlébe; (van ahol a hosszúkás, oltári erős, kutyapöcsűnek, vagy macskapöcsűnek nevezett paprika a divatos).

A mi Feri bátyánk is cselhez folyamodott.
Ugyanis Feri bátyánk otthon a konyhában egy papírszalvétába csomagolta a "mérget", majd gyorsan zsebre-vágta, még mielőtt a felesége észrevette volna. A bográcsnál pedig odasettenkedett, a forrásban lévő ételhez, majd hirtelen, de elegáns mozdulattal belezuttyantotta a paprikát a halászlébe. Majd az immáron üres papírszalvétát visszahelyezte a kabátja zsebébe. Ezt a csalafintaságot többen is megtehették a férfiak közül, mert igen csak nagyon jó lett, de ugyancsak méregerősre sikeredett a halászlé. Olyan erős lett, hogy szinte csak a férfiak tudtak enni belőle.

A halászlé elfogyasztása után, estig még iszogattak egy darabig, aztán mindenki nyugovóra tért. Éjjel, vagy inkább hajnalban Feri bácsira rájött a hasmenés, elkezdett dolgozni a paprika. Felkapta a kabátját és kirohant a kis vadászház mögé. Igen ám, amikor elvégezte a dolgát, sürgősen keresnie kellett valamit a tisztába rakásra, de nem volt kéznél semmi alkalmatosság, amikor is eszébe jutott, hogy a kabátja zsebében van a papírszalvéta, aminek igen csak megörült, gyorsan használatba vette, hogy siethessen be a meleg vadászházba. Ekkor csak egy iszonyatos ordítás hallatszott, amelyre nem csak a vendégek riadtak fel, hanem valószínűleg az erdő összes vadja is. Fájdalmának csillapítására a legkézenfekvőbb megoldásnak a hóba ülést találta ...