A spagetti az az étel, amihez mindenki hozzá tud és akar is szólni. Nem találkoztunk még olyan emberrel, aki ne szerette volna valamelyik fajtáját.

Kóstolta már Ön a paradicsomosat, a bolognait, a carbonarát, a tejszínes-gombásat, a csirkéset, a marhásat, a tonhalasat, a királyrákosat, a garnélásat, a rukkolás-sonkásat, a tojásos-szalonnásat, a cifra módon elkészítettet (putanesca), a fokhagymásat, a szardíniásat, a ricottásat, az erdei gombásat, a rakottat és a 100 féle pesztósat, édes lekvárosat? Sorolhatnánk még vagy negyvenet. De a vanília-fagylaltosat biztosan nem.

Íme:
Leturnixolunk 3 doboz málnát, egy krumplinyomót megtömünk vaníliafagyival, kinyomjuk egy hideg tányérra, óvatosan forgatva, hogy tekeredjen a fagyis-spagetti, nyakon-öntjük a málnával, és kész. Fölséges!

Senki ne feledje: nincs olyan, hogy nem szeretem, legfeljebb, ahogy eddig ettem, az nem úgy volt elkészítve, ahogy megenném, másrészről pedig a spagetti szót már annyi mindenre használják, olyan sokféleképpen elkészíthető, hogy állítjuk: csak örömet lehet lelni a főzésében.

Ez az a tésztafajta, amit a leggyakrabban vesznek le a polcról a boltban, mind itthon, mind bárhol a világon, Olaszországról nem is beszélve, ahol kultusz és szimbólum.

Nobel-díjas tudósok évek óta keresik az okát, miért csak ketté törik, amikor szárazon a két végét fogva egymáshoz közelítjük, és miért nem sok apró darabra, háromba, négybe, ilyesmi (ki lehet próbálni otthon).

Gyerekek és a gyereklelkű felnőttek azért is imádják, mert nem lyukas a közepe, így nagyon jól felszívható.

Felhasználhatóságát tekintve, ha bő olajban kisütünk pár szálat, dekorálhatjuk vele az ételt, netán húsokat szúrhatunk át vele tű helyett.

Finoman kifőzve összeköthetünk vele töltött tekercseket, batyukat.

A spagettit megfőzni nagyon könnyű, de egyben nehéz is. Szigorúan tilos széttörni főzés előtt. Itthon mostanában lett divatos az ”al dente” kifejezés, ami rághatót jelent. Vagyis ha a zacskón írt idő előtt 1-2 perccel befejezzük a főzést, akkor roppanósabb lesz a tésztánk. Ezt nem azért kell így csinálni, hogy majmoljuk az olaszokat, hanem teljesen racionális okokból:

Első - és legfontosabb: könnyebben emészthető.
Második: az emberek már lassan elfelejtenek rágni.
Harmadik: ha a tésztát még mártással, raguval tovább főzzük vagy meglocsoljuk, akkor a tészta túlpuhul.
Negyedik: dekoratívabb, látványosabb egy feszes tészta, mint egy szétfőtt.