A fahéj népies neve: ceyloni fahéj, cinnet, cinnamomi.

Úgyszólván mindenki által ismert és majdnem mindennap használatos illatos konyhafűszer.

Egyike a legrégibb ízesítőknek.

A fahéj a szegfűszeg párja. Ez a Ceylonból származó csodaszer valaha értékesebb volt, mint az arany. Ma sem szabad egyszerű, süteményt ízesítő fűszerként rágondolni. A fahéj az egyik legjobb zsírégető, megszünteti ugyanis a puffadást, a székrekedést, serkenti az anyagcserét, sőt még a szívbetegségek kialakulásának kockázatát is mérsékli. Kimondottan jó hatással van az idegrendszerre, ami egy komolyabb fogyókúra során igen jól jön. Cellulitisz-problémák kezelésére is alkalmas, nem véletlen, hogy több, cellulítisz elleni krém összetevői között is megtalálható. Mivel serkenti a vérkeringést, energiához juttatja a bőrt, így alatta megindul a zsírégetés folyamata, a bőr kifeszesedik és sokkal simább lesz a felülete. Kalóriamentes, így remekül alkalmazható ízesítésre, keverhető kávéba, teába, húsok mellé tálalt salátára vagy gyümölcsre szórva.

Ceylon szigetén és a Szunda-szigeteken, valamint Kínában vadon előforduló és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű, jellemző illatú és édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer.

Vágott darabokban vagy őrölt állapotban árusítják. Illó olajat, csersavat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt tartalmaz.

Három fajtáját ismerjük.

A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és a malabári fahéj.

Őrölt állapotban mézeskalács, almáslepény, rétes, diós piskótatészta, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban befőttek, kompótok, gyümölcslevesek, mártások, forralt borok és egyéb italok készítésénél használják.

A gyógyászatban emésztést serkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt alkalmazzák.

Mind az őrölt, mind az egész fahéjat száraz, idegen szagoktól, fénytől védett helyen kell tárolni.

Már a bibliai időkben is használták mint illatszert és füstölőt. Az egyiptomiak balzsamokba keverték, a héberek, a görögök és a rómaiak az ételeiket fűszerezték vele.

A népgyógyászat a megfázás és a nátha ellenszereként alkalmazta, de görcsoldónak és
gyomorvidító szernek is hatásos. Állítólag afrodiziákumként is megállja a helyét – már a XII. században a keresztes vitézek is tudták ezt, és serkentő szerelmi bájitalt készítettek belőle.

Illóolaja javítja a közérzetet, gondolatébresztő és gondűző hatású.