Sokan úgy tartják, hogy a paprika az a fűszer, ami a magyar ételek jellemző tüzességét adja - a tüzességet, amelytől már az első falat ételtől könnybe lábad az ember szeme, s ami a gyomorban egy tűzzel teli labdává alakul. Európában ez a növény Amerika felfedezéséig teljesen ismeretlen volt. Az őrölt paprikát a magyar ételekben először a napóleoni háborúk idején használták. Akkoriban a paprikát "török" vagy "pogány" borsnak nevezték. Elegánsabb kertekben dísznövény volt. Kolumbusz felfedezőútján résztvevő orvos volt az, aki az első paprika magokat Európába hozta Közép-Amerikából. Fűszerként való felhasználása a 18 század végétől terjedt el Magyarországon.
Főzésnél figyelembe kell venni, hogy az igen magas cukortartalma miatt könnyen odaég, ezért liszthez vagy hagymához szeretnénk keverni, úgy előbb vegyük el az edényt a tűzről, mert még rossz ízű is lesz az égés miatt. Ha egy elkészített étel színét szeretnénk feljavítani a paprika segítségével, akkor keverjük az őrölt paprikát egy kevés felmelegített zsiradékba, és úgy keverjük a javítandó ételbe. Van édes (illetve nem csípős), félédes, kissé csípős, és nagyon csípős változat. Fajtái: Különleges: világos, fénylően piros szín, kellemesen fűszeres aroma, édes, vagy alig csípős ízek, illatos, a legfinomabbra őrölt paprika. Csemege: Világos piros színű, kellemes illatú, nem csípős, nem annyira finomra őrölt, mint a különleges. Delikát: Világos piros színű, kellemesen fűszeres illatú, kissé csípős ízű, közepes szemcsézettség. Édes:Sötét, gazdag szín, elég finom, közepesen durva szemcsézettség. Félédes: Világos, fakó szín, fűzseres, kellemesen csípős íz, közepesen durva szemcsézettség. Rózsapaprika: Élék piros szín, fűszeres íz, közepesen durva szemcsézettség. Csípős: Világos barnásvörös szín, tégla-pirosig és sárgáig, nagyon csípős íz, kissé durva szemcseméret.
Hűvös, sötét helyen kb 6-8 hónapig képes megőrizni minőségét. Az őrlés hagyománya már nagyon régi. Napjainkban zárt rendszerben őrlik, kövek és acél hengerdobok között.

A trópusi Amerikából és a Nyugat-Indiai szigetekről származó paprika lehet édes vagy csípős. Sokféle színben és méretben jelenhet meg. Az édes paprika enyhe ízű, nyersen vagy főzve-sütve fogyasztható. A csípős paprika szinte kizárólag ízesítőként használatos. A paprikának nagy értéke jelentős C-vitamin-tartalmában van. Érdekes magyar vonatkozás, hogy Szent-Györgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminnal érdemelte ki a Nobel-díjat.) A szabad-földön termesztett paprika C-vitamin-tartalma elérheti a 300 mg/ 100 g értéket, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt ember napi 50 mg-os C-vitamin szükségletét 6 dkg nyers paprikával lehet fedezni.