A házi kacsa a tőkekacsától származik.

A rómaiak biztos adatokkal szolgálnak írásaikban, hogy már az ő korukban tenyésztették, sőt még a görögök is, egyébként e tenyésztési ág őshazája Kína.

Főleg ízletes húsáért tenyésztik, bár újabban olyan kacsafajtákat is állítottak elő, amelyek kiváló tojóknak bizonyultak. Fajtájuk szerint ismerünk:

- magyar parlagi kacsát, amely fehér, tarka és vadkacsa színben fordul elő és igen hízékony. Leginkább a fehéret kedvelik, a tolla miatt, amely mint ágytoll éppen olyan értékes, mint a lúdtoll;

- pekingi kacsa, Kínából származik, nagy testű és egyenes tartású, tollazata fehér, tejfel-sárgás árnyalattal, csőre és lábai narancssárgák; ilyen az Angliából származó

- aylesbury kacsa, tartása vízszintes, gazdasági előnye, hogy korán kezd tojni;

- rueni kacsa jó hírnévnek örvend, francia eredetű, húsa igen ízletes és sok húst szolgáltat;

- duclair kacsa Normandiából származik, igen szép. Színe barnásfekete, de a melle fehér. Korán fejlődik ki és igen jóízű a pecsenyéje;

- a cayuga kacsa zöldesfekete fényben ragyog, különösen, ha a nap rásüt, ezért smaragd kacsának is nevezik;

- orpington kacsa, amely több kacsafajta összekeresztezéséből származik, ízletes a húsa, sok tojást termel;

- indiai futókacsa, különleges tojókacsa hírében áll, sokkal kisebb testű, mint a felsoroltak, de igen jó tojó. Testtartása meredek;

- a khaki campbell kacsa Angliából származik, kicsiny testű, a húsa igen ízletes, fő előnye, hogy igen sokat tojik, az 1928/29. évi angol tojóversenyen egy ilyen kacsa 333 tojást tojt;

- a pézsma kacsa Brazíliából származik, különlegesen értékes. Jellemző sajátossága, hogy tavasszal a zsírmirigyekből a végbél körül a pézsma szagra emlékeztető szagos zsírt választ ki. Színe fekete, a fején a szemektől a csőrig húsos szemölcsök vannak. Valóságos díszei a baromfiudvarnak, bár díszkacsáknak előszeretettel tartják a mandarin kacsát, a pergő rucát és az arakacsát.

Ismerünk még: kendermagos-, fütyülős-, böjti-, csörgő-, cifra-, márványos-, sarlós, nyílfarkú, kanalas-, Auklandi récét.
Tollazatuk, testük felépítése jól alkalmazkodik a vízi életmódhoz, színe általában fehér, tollazata bezsírozására jól fejlett faggyúmirigyei vannak. A lábujjak között úszóhártya van, amely a testtömegükhöz viszonyítva olyan méretű, hogy különösebb erőlködés nélkül fenn tudja tartani magát a vízen, ahol szívesen tartózkodik. Korábban a hízott kacsa részesült előnyben, ma inkább a pecsenye-kacsát keresik. A félszáraz és a tavi nevelés terjedt el. A félszáraz pecsenye kacsa nevelése 2-3 hetes korig fűtött előnevelőben, majd a nyári szálláshoz tartozó betoncsatornával ellátott kifutókon történik.

Almozásra szalmaszecskát vagy faforgácsot használnak. 7-8 hetes korban vágásra érettek, testtömegük 3,2-3,8 kg.

A fiatal, gyenge vagy hízott kacsát egyformán készíthetjük sültnek. A tisztított kacsát sütés előtt egy órával besózzuk, belsejét kevés majoránnával bedörzsöljük.

Ha idősebb a kacsa, előbb 15 percig fedő alatt pároljuk, és jó meleg sütőben, sűrű locsolás mellett sütjük, közben forgatjuk, hogy mindegyik oldala egyformán piruljon. Ha a hízott kacsa a sütés alatt sok zsírt enged, ezt időnként leöntjük róla. Ha a combvégek és a szárnyak szenesedni kezdenek alufóliába burkoljuk.

Sütési ideje kb. 1,5 óra. Ha a húsa már puha, és ropogósra sült, nyitott sütőben hagyjuk tálalásig. Jó ízt kap egy-egy gerezd mellédobott fokhagymától.