Alapvetően öt dolog határozza meg a bor fajtáját és minőségét: a szőlőfajta, a termés minősége, a termőhely, a szőlősgazda és a borász hozzáértése, valamint az adott év időjárása.

A legegyszerűbben a színek alapján különböztetjük meg a borokat, mivel egyértelműen látszik, hogy fehér-, vörös-, avagy rozéborral állunk-e szemben.

A fehér borok:
A bor színe általában a szőlő színétől függ. A legtöbb fehérbor chardonnay, rizling, sawignon blanc, furmint hárslevelű, muskotály típusú szőlőből készül.

A fehérborok alkoholtartalma 8-tól akár 15 térfogatszázalékig terjedhet.

Chardonnay: Száraz minőségi fehérbor. Ebben a kiváló borban a kíméletes technológiának és az érett szőlőnek köszönhetően megmaradtak a Chardonnay-ra jellemző finom, gyümölcsös zamatok és illatok. Kellemes savaival és üdeségével nagyszerű élményt nyújt.
A fajta származási helye: Franciaország.
Fajtajelleges, finom zamatú, kemény karakterű, élénk, elegáns bor. Hagymás tésztasalátához kitűnően illik.

Sawignon Blanc: Félszáraz minőségi fehérbor.
Ez a nagyszerű bor kellemes fűszerezettségével, gazdagságával hívja föl magára a figyelmet. Telt zamattal, hosszan tartó ízekkel rendelkezik.
A fajta származási helye: Franciaország. Bora fajtajelleges, illatos, kemény karakterű, fűre emlékeztető ízű. Töltött fánkocskákhoz kiváló.

Hárslevelű: Fehérborokat készítenek belőle. Sok magyar borvidéken termelik, leginkább a Tokaj-Hegyaljai Borvidékre jellemző, ahol furminttal állítják elő belőle a tokaji aszút.

A Tokaji-hegység északi, szlovákiai részén és Dél-Afrikában szintén termelik. Száraz borként a Hárslevelű sűrű, testes, zöldes-arany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital. Illatában egy tavaszi virágcsokor és gyümölcsökkel teli kosár illatjegyei sűrűsödnek össze. Elegáns, fűszeres ízeit a zöld-mandula utóíze kíséri, amelyet előnyösen egészít ki magas extrakt-tartalma.

A furmint: A furmint, vagy furmin-fehér borok készítésére alkalmas szőlőfajta, a Vitis vinifera Pontian Balcanica ága, jellegzetes magyar fajta, a legjobban aszúsodó magyar szőlő.

Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a Duna és a Száva közti Srem régió (a mai Horvátország és Szerbia), de lehet a mai Magyarország is. A nyelvészek a nevét a latin frumentum szóból származtatják, amely gabonát jelent. Az elmélet szerint szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes bor. A levele alig tagolt, szélessége és hosszúsága nagyjából megegyező, vastag és kissé hólyagos.

A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot.

A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint, egy későn (október második felében) érő fajta. Fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemesrothadás jellegű. Magyarországon a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Főleg Tokaj-hegyalján termelik, ahol száraz bort is készítenek belőle, de ez az édes tokaji aszú alapszőlője is (de van somlói furmint is) Tokaj-hegyalján hagyományosan október 28-án, Simon és Júda napján kezdődik a szüretelése.

A Juhfark: nevét, a juhfarkra emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Az e fajtából származó bor illatában a csonthéjas gyümölcsök, dió, mandula, mogyoró, brazildió, kókuszdió héja összetett illatjegyei találhatók. Határozott savai elegáns, férfias fanyarságot képeznek.

A Királyleányka: A tavaszi virágos rét üde és kellemes illata jellemzi az e fajtából készülő bort. Igazi bájos királyleányka. Élénk, üde, gyümölcsös savaiban megjelenik a zöldalma és a zöld papaya ízvilága. Hosszabb érlelést igényel.

A Kéknyelű: Kizárólag csak Badacsonyban található szőlőfajta. Nemesen árnyalt, illatában a tavaszi virágok mellett a trópusi gyümölcsök illatai is megjelenhetnek. Friss bora üde, élénk savérzetet ad. Hosszabb érlelés után megnemesedett, gyönyörű, harmonikussá vált savait ízhatásában az utánozhatatlan, jellegzetes, elegáns, arisztokrata kesernyésség simulékonyan követi.

Budai zöld: A nővirágú kéknyelű ideális beporzó fajtája. Friss, elegáns, savakban gazdag bort ad. Magyarországon őshonos, Badacsonyban pedig helyi fajtának számít. A balkáni változatcsoportba tartozik. Vastag levélszövetű, gyapjas fonákú levele hasonlít az Ezerjóéhoz, de a levélszéle inkább csipkés. Nagy tömött fürtű fajta. A bogyók zöldes fehérek, kissé pontozottak. Igen későn érik, október második felében szüretelhető. Bőtermő. Rothadásra erősen fogékony és fagyérzékeny is. A Kéknyelű fajtával vegyesen telepítették, ma már alig van belőle.

Olaszrizling: Az olaszrizling olasz, vagy francia származású elterjedt szőlőfajta, Magyarországon az egyik leggyakoribb. Csak a nevében rizling, teljesen más fajta, mint a rajnai rizling. Hajlamos a töppedésre és a nemes-penészt is jól bírja. A jó minőségű olaszrizling bor illata egyes szakértők szerint a rezedára emlékeztet. Savai nemesek és elegánsak. Utóízében gyakori a keserű-mandula és a zöld dió.

A Zeus: Az ezerjó és a bouvier keresztezése. Borának savtartalma magas. Késői szüreteléssel rendkívüli minőséget képes adni Szeremley Huba badacsonyi szőlőiben.

Az Irsai Olivér: Az Irsai Olivér hibrid csemege- és borszőlőfajta, 1930-ban nemesítette Kocsis Pál Magyarországon a Csaba-gyöngye és a pozsonyi fehér fajtákból. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Fürtjei közepes nagyságúak és lazák, bogyói kicsik, vékony de szívós héjúak, nehezen rothadnak. Bora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal, gyorsan vénülő. Magyarországon nagyobb mennyiségben a Pannonhalma-Sokoróaljai, Balatonboglári, Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi borvidékeken termelik. Számos európai országban, Japánban, Indiában, Kínában és Ausztráliában is vannak ültetvényei.

A Cserszegi fűszeres: Fürtje közepes méretű, alakja kúpos, vállas, közepesen tömött. Bogyói kicsik, gömbölyűek, az érés kezdetén hús-piros színűek, majd kifakulva az érés végére inkább borostyánszínűek, vékony, de szívós héjúak, lédúsak. Korán fakad, virágzik és érik de a szüretelésre csak szeptember második felében kerül sor. Növekedési esélye közepes, a kondicionális állapotra ügyelni kell. 10-12 t/ha termés hozására szakszerű műveléssel hosszú távon képes. Kevés másodtermést hoz. A biztonságosan beérő termés cukortartalma eléri, sőt gyakran meghaladja a 18 mustfokot. A must savtartalma 8-10 g/l között változik, nem lágyul le. Fajtajelleges illatú fűszeres zamatú. A téli fagyokkal szembeni tűrőképessége kiemelkedő, ezért a sík vidéki szőlő termesztés megbízható fajtájává vált. A szárazságra viszont érzékeny, ilyen viszonyok között mérsékelten kell terhelni, különben fonnyadni kezd. A rothadásnak viszonylag ellenáll. Alkalmas a magasművelésű tőkeformákra de a tőkék terhelését fokozott figyelemmel kell kísérni, hogy a túlterhelés elkerülhető legyen. 6-8 rügy/m2 rügyterheléssel kielégítően terem. A terhelést hosszú-csapokon illetve félszálvesszőkön célszerű elosztani. Nem nevel sűrű lombot, mérsékelt zöld-munkával tőkéi kézben tarthatók. Termése nem rothad. Bora fajtajelleges illatú, fűszeres zamatú, harmonikus savtartalmú, extrákban gazdag, ami önmagába vagy házasított formában értékes lehet.

A Rajnai rizling: A rajnai rizling németországi eredetű borszőlőfajta, a világon az egyik legelterjedtebb és Magyarországon is népszerű. A szőlőfajta tőkéje erősen növekvő, vesszőinek sűrűsége közepes, vesszői merevek és hengeresek. Fürtje kicsi, tömött, hengeres, kicsit kúpos, gyakran szabálytalan alakú. Termőképessége közepes, Magyarországon szeptember végétől már érik, de akár több hónappal később is szüretelhetik. Fagytűrése a vinifera fajták közül talán a legnagyobb. Bora kemény, de finom savakkal, extrakt-tartalma nagy, illat- és zamatanyag-tartalma gazdag, cukortartalma közepes, de ez változó. Termőhelytől és feldolgozástól függően sokarcú lehet, a könnyű, vékony, savas bortól egészen a testes, nagy cukortartalmú csemegeborig. Magyarországon főleg a csongrádi, tolnai, etyek-budai és hajós-bajai borvidékeken elterjedt. Friss, üde, jellegzetes rizlinges, gyümölcsös illatok és határozott savak jellemzik az e fajtából készülő bort. Hosszú érési képességet biztosítanak számára.

A Tramini: A tramini borszőlőfajta, amelyet Magyarországon főleg a pannonhalma-sokoróaljai, a mátraaljai, az egri és a móri borvidékeken termesztenek. Magyarországon általában a piros tramini és a fűszeres tramini ismert, de az alacsony terméshozam miatt nem igazán elterjedt. A muscat fajta rokonának tartják. Viszonylag hűvös éghajlaton érzi jól magát. Nevét a dél-tiroli Tramin községről kaphatta, de a szőlőfajta akár francia eredetű is lehet, vagy egyes vélemények szerint észak-görögországi. Tőkéje középerős növekedésű, sűrű vesszőjű, fürtje kicsi, szabálytalan, tömött vagy közepesen tömött. Bogyói kicsik, vagy közepesek, kicsit megnyúlt gömbölyű alakúak, húspiros színűek és hamvasak, vastag héjúak, ropogósak, édesek és lédúsak, de a sok mag miatt viszonylag kevés levet adnak. Szeptember vége felé érik.

A Pinot gris - szürkebarát: A francia származású pinot gris szürkebaráttá válva Badacsonyban második hazájára talált. Balaton környéke áradó napsütésében, érlelő klímájában levélzete kiteljesedett, bogyói lédúsabbakká váltak, sav- és extrakt-tartalma növekedett, cukorfoka emelkedett. Jellemző a változásra, hogy Franciaországban a pinot gris könnyű bort ad, míg a Balaton körzetében testes, zamatos, tüzes bort nyernek belőle. A szürkebarát illata gyümölcsös. Aromáiban fűszeres- és gyógyfüvekre jellemző illatjegyek tűnnek fel.

A Semillon: Somogyban a kéthelyi körzetben és a Balaton-felvidéken, Balatonfüred körzetében található a szőlőfajtákból készülő bor. Friss és üde, savai lágyak. Franciaországban a semillon és a sauvignon blanc házasítása képezi hírnevét a sauternesi boroknak.

A Zöld Veltini: Osztrák szőlőfajta, mely a nevét részben arról kapta, hogy fürtjei még érett állapotban is zöld színűek és a mustja is jellegzetesen zöld színű. Közepes érésű, kevésbé rothadó fajta, bogyói kicsik, a fürtje pedig közepes méretű. Bőven terem, és nagyon lédús, többek között ez volt az egyik oka annak, hogy gyorsan népszerűvé vált, és alkalmas volt tömegbor termelésére is. Borát a borászok közepes minőségűnek tartják, de jó évjáratokban és megfelelő technológiával igen kellemes bor készíthető belőle, sőt néha, ha az időjárás engedi, kései szüretelésre is alkalmas.

Az Ottonel muskotály: Ezt a szőlőfajtát Moreau Robert angers-i kertész állította elő 1852-ben, nagy valószínűséggel Chasselas (saszla) és Muscat de Saumur fajták keresztezésével. Leginkább Európában, a szőlőtermesztés északi határához közeli borvidékeken terjedt el, ahol finom savtartalmú-, főleg reduktív iskolázású borok alapjául szolgál. A többi muskotályos fajtához képest, diszkrétebb gyümölcsösséget illetve fajtajelleget mutat, bora gyorsan fejlődik, többnyire a szüret utáni évben hozza legjobb formáját. Az utóbbi száz évben, ez lett az Elzászi borvidék vezető muskotálya, de Ausztriában is ez a legelterjedtebb muskotályfajta. Magyarország borvidékeinek Soprontól a Bükkaljáig terjedő északi láncolata, szintén ideális feltételeket kínál termesztéséhez.