A tárkony népies neve: esztragon, tárkonyüröm.
Latin neve: Artemisia dracunculus.

Szaporítása: tőosztással április-májusban történik.

Felhasználható része: leveles szárak egészben és morzsolva.

Jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű, értékes konyhanövény. Régebben igen kedvelt fűszer volt.

Hazánkba Erdélyből került.

Napjainkban mind jobban kedvelik, keresik.

Friss, zöld állapotban és megszárítva használják.

Általában a savanyított ételek különleges zamatosítója, éppen ezért ebből készítik a legfinomabb növényi ecetet, a tárkonyecetet. (Tárkonyfűre annyi ecetet öntenek, hogy ellepje, néhány nap alatt, leszűrve használható).

A tárkonyt a diétások is kedvelik, de nagyon óvatosan kell adagolni, mert erős aromája elveszi az étel igazi ízét.

Illó olajat tartalmaz, melynek illata az ánizsra emlékeztet.

Teája vesetisztító, epehajtó és étvágyfokozó hatású (Dracunculi herba).
---------------------------------------
HA FÖSVÉNY, JÓL TESZI
A tárkony is azok közé a fűszerek közé tartozik, amelyekkel szűkmarkúan kell bánni a konyhában, mert túladagolva pont az ellenkező hatást érjük el: keserű, szappanízű lesz az étel. Frissen csak piacokon kapható, nem könnyű beszerezni. Ha van kertünk, érdemes ültetni egy bokrot, mert egész évre ellát bennünket illatos levelekkel.
Természetesen használhatunk szárítottat is. Kicsit ánizsos, csípős íze a mostanában igen elterjedt ragulevesek mellett kitűnően illik a legtöbb sülthöz, a savanykás főzelékekhez és levesekhez, savanyúságokhoz.