A kömény népies neve: konyhakömény, köménymag, hasznos kömény.
Latin neve: Carum carvi.

A világon az egyik legelterjedtebb növény. Annak ellenére, hogy már ősidők óta ismerik, Európában csak a XIII. századtól alkalmazzák.

A szerelmi bájitalok egyik alapanyaga volt. Az édes köménnyel nem tévesztendő össze.

Íze fanyar, kissé édeskés, aromája kellemes. Miután az íze erőteljes, csak a majoránnával, fokhagymával, borssal, paprikával használhatjuk együtt.

Savanyúságok, főleg a savanyú káposzta elengedhetetlen ízesítője.

Magja húsételekre szórva nemcsak ízletes, de megkönnyíti az emésztést.

A felhasználása nagyon változatos: bizonyos ételekbe (céklasaláta, körözött) csak beleszórjuk, másokba (kelkáposzta-főzelék, ürühús) belefőzzük, a köménymaglevesnél a rántásba tesszük és együtt forraljuk, míg a bográcsgulyásnál vagy a marhapörköltnél fokhagymával együtt ízesítjük, mert csak így adja meg az étel jó zamatát.

Illóolaját felhasználják különféle likőrök készítésénél.

Gyógynövényként pedig étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó, görcsoldó hatása van.

Kömény tea: Összetörünk fél teáskanálnyi köményt, majd leöntjük 2 dl forrásban lévő vízzel, negyedóra múlva leszűrjük és étkezés előtt elfogyasztjuk.