A juhtúró a sajtok éretlen alapanyaga, tulajdonképpen sav vagy oltóenzim (kimozin) hatására a tejből kicsapódott tejfehérje.

Ma már lehetetlen megmondani, hol és mikor fedezték fel, hogy étkezési célra felhasználható a különböző állatok tejéből származó túró és az ezernyiféle sajt.

Legismertebb képviselői a tehéntúró, a juhtúró és a gomolyatúró. A tehéntúró fehér, enyhén savanykás, jellegzetes ízű, zsírtartalmától függően zsíros, félzsíros és sovány.

A gomolya darabos, gyakran tejszínt is tartalmazó, nedves túróféleség, amely tehéngomolyát és juhgomolyát egyaránt tartalmaz, így enyhébb a juhgomolya íze. Általában csomagolva árulják.

A juhtúró nagyon erős, csípős szagú és ízű, sárgásfehér színű termék, melynek fogyasztását sokan elutasítják.

Az igazi juhtúró a Szlovákia területén készülő Brindza.

A fejlődő élelmiszeriparnak köszönhetően kapható kész körözött, édes, sós, gyümölcsös, csokoládés ízesítésű túrókrém, tejfölös túró, sokféle ízesítésű túróhab és nem utolsó sorban a nagy kedvenc a "Túrórudi", amelyet Hungaricumként jegyeznek.