A mézet, vagyis a Micimackó kedvenc eledelét sokan szeretik, teába, kávéba keverni, de vajjal és dióval is isteni.

Enzimeket, aromaanyagokat bőven tartalmaz, melyek biológiai működése még nem tisztázott.

Az egészséges életmód hívei szívesen alkalmazzák, mivel kevésbé feldolgozott, mint a cukor.

Sajnos, hiába természetes anyag, a fogakra ugyanannyira ártalmas, mint a kristálycukor.

A mézet elődeink nemcsak élelmiszerként, hanem gyógyszerként is fogyasztották. Lassan visszatérünk szokásainkhoz.

Őskori barlangrajzok tanúsága szerint a méhek és a méz már több évezrede megjelentek az ember életében.

A keleti kultúrákban a méz egyedülálló módon a mai napig kettős szerepet tölt be: gyógyszer és egyben élelmiszer is. Az európai országokban szintén kedvelt fogyasztási cikk: az átlagos mézfogyasztás eléri az évi 1,7-2,5 kg-ot. Németország, illetve a skandináv országok egyaránt nagy mézfogyasztó nemzetnek számítanak. Hazánkban az éves fogyasztás jelenleg sajnos igen csekély: 0,5 kg/év/fő. Pedig a magyar méz igazi "Hungaricum"

Hogyan lesz a nektárból méz? "A méhek begyűjtik a virágport és csodák csodája a méhész máris megkaparintja a finom mézet. De a közbülső stádiumok előtte teljességgel ismeretlenek." A méhek virágport, nektárt és a növények virágjainak egyéb édeskés nedveit gyűjtik be, de méz csak a nektárból készül.

Amennyiben a méhész úgy ítéli meg, hogy a méhek a szükségesnél több nektárt gyűjtöttek, megkezdődik a pergetés. Elég procedúrás munkálat következik, aminek következtében a pergető falára kicsapódó mézet gyűjtőedénybe fogják fel, melyet megszűrnek a viaszmorzsáktól, s tároló edénybe kerül. Pár nap állás után a mézben maradt levegő és viaszdarabka a méz tetejére kerül a méz nagy fajsúlya miatt. Ennek eltávolítása után beszélhetünk termelői mézről, amit aztán már csak palackozni kell.

A hagyományos orvoslásban főszerepet játszó méz akár azokkal a baktériumokkal szemben is hatásos lehet, amelyek a legmodernebb antibiotikumoknak is ellenállnak.