A sütőpor a sült tészták térfogatnövelésére szolgáló vegyi anyag.

A sütőpor többnyire lisztből, nátrium-hidrogénkarbonátból (azaz szódabikarbónából) és szénsav vagy foszforsav savanyú sójából áll. Vagyis a széndioxid felszabadítását különböző savhordozók hozzáadásával szabályozzák, még keményítőport is kevernek hozzá.

A nedvesség és hő hatására képződik a széndioxidgáz, sütés közben ez a kémiai reakció megy végbe a tésztában. Kitágul a gáz, ettől megduzzad a tészta és lazább lesz. Amennyiben ezt a folyamatot a sütés első felében a sütőajtó kinyitásával megzavarjuk, úgy a sütemény hirtelen "összeesik", mert a félig sült tészta még nem elég stabil ahhoz, hogy a keletkező légbuborékokat magába zárja, így azok könnyen megszöknek. A tészta lapos, nehéz és szalonnás lesz. Azért kell a tészta készítésekor a sütőport a liszttel összekeverni, hogy megakadályozzuk a nátrium-hidrogénkarbonát és a savhordozó idő előtti reakcióját. A tészta csak akkor lesz "könnyű" ha sikerül a sütőport jól eloszlatni a tésztában, jól összekeverve és többszöri átszitálással.

A sütőporokat tanácsos száraz, páramentes helyen (légmentesen lezárva) tárolni, különben csomós lesz és elveszti lazító hatását.
Az 1800-as év közepén két New-York-i pék, majd egy német kémikus, Európában Dr. Eotker cég kezdte forgalmazni a terméket, 1903-ban, Magyarországon elsőként Váncza József kezdte gyártani 1925-ben. (1948-ban Váncza József Sütőporüzemként forgalmazhatta a terméket, utána néhány évig pedig a Sütőpor Gyár gyártotta állami vállalatként működve: "Váncza sütő-krémpor" néven).

Nem összetévesztendő a szalalkálival. (Lásd a címanyagnál).