Ezt az ételt úgy érdemes elkészíteni, ha előzetesen az előbb ismertetett levest is megfőzzük. A barátfülés levesben kell ugyanis megpárolni a hozzávalóknál említett hús- és zöldségféleségeket. Néhány dologra azonban érdemes ügyelni. A zellerszárnak elég tízpercnyi párolás. A gombát és a sárgarépát is érdemes kiszedni húsz perc után. A húsoknak háromnegyed órányi főzés kell, persze attól függően, mennyire volt vén a marha, száraz a sonka. Nos, amikor kissé meghűltek a húsok és zöldségek, nagyjából tíz centi hosszú és egyszer egy centis hasábokat vágtam belőlük. A zellerszárat, a répaféléket és a sajtokat is ilyenre formáztam, a gombákból vékony szeleteket vágtam. A tésztát az előbbi ételnél leírtak szerint készítettem el, csak kicsit vastagabbra, úgy másfél-két milliméteresre nyújtottam, majd kéttenyérnyi darabokra vágtam fel. Háromféle tésztabatyut készítettem: egyikbe marhahús, káposzta és márványsajt került, a másikba sonka, gomba, zeller, a harmadik „vega”, pontosabban „laktovega” lett, mert csak répát, zellert és füstölt sajtot raktam bele rétegesen. Egy-egy batyuba annyi alkatrész kerüljön, hogy a tésztával kényelmesen körbe tudjuk hajtogatni a tölteléket, úgy, mintha szendvicset csomagolnánk szalvétába! A csomagocskákat parázs felett, tárcsában hevített olajban néhány pillanat alatt pirosasbarnára sütöttem, és háromféle mártással, zöldsalátával, meg egy pohár vörösborral kínáltam.