A körmöt és a zúzát megtisztítottam, feldaraboltam. Közepes tűzön, a kacsazsíron megdinszteltem az apróra vágott hagymát, a paradicsomot és a zöldpaprikát. Jöhetett a sertésköröm, melyet jó félórán keresztül pároltam. Kicsi vízzel és vörösborral időnként felöntöttem, hogy nehogy megégjen. Ezt követően vetettem a bográcsba a zúzát meg az aprított fokhagymát, s mikor az is párolódott vagy félórát, két evőkanál őrölt paprika, kevés morzsolt majoránna és őrölt kömény került a szaftos húsra, no meg egy kicsi bors és só. Türelemmel kell lennünk, mert a körmök miatt – ráadásul a zúza sem puhul nagyon gyorsan – legalább kétórás főzés vár ránk. Borozgatás, pálinkázgatás közben azonban repül az idő, most is elszállt. Mikor már majdnem készre főtt – azaz a körmök jóformán szétestek –, akkor tettem a bő lére eresztett szaftba a félbevágott, tisztított burgonyát. Savanyúság és kenyér kell hozzá, no meg egy kis bor – néhány pohárral…